Összegzés

Kedves Olvasónk!

Nézd meg a kis videónkat a 8 napról és közben gondolj arra, hogy ennek Te is részese vagy!

Utolsó szolgálati nap

Most hogy ezt a bejegyzést írom, annyi van hátra, hogy a bőröndömet összepakoljam és aludjak az út előtt. Hú, mi van mögöttünk!

Ma Kézdivásárhelyen volt két előadás előjegyezve. A színházteremben, a 2. előadásra 400 diákkal. Ehelyett egy "sima" teremben kaptunk helyet az 1. előadáson 25 fővel, a 2.-on pedig 3-mal. :) De Isten milyen jó! Nem értjük miért történt így, de tettük, amit kellett. A dráma mai különlegessége is meg volt: legalább két fiatalról tudunk, aki a hét folyamán már látta, de szerette volna megnézni még egyszer. Ilyet!!! :)

A délután már két csoporban telt. Míg az egyik csapat 2 istentiszteleten szolgálhatott, addig a másik a holnapi utazásra készített finom szendvicseket és ment 6-kor egy 3. istentiszteletre. Jó sűrű volt a program, de még mindig csak a következő szót találom a legalkalmasabbnak, hogy leírjam a hetet: túlcsorduló. Annyi mindent adott nekünk Isten! Szolgálni jöttünk, de többet kaptunk, mint adni tudtunk...

Este pedig az utolsó vacsora várt ránk: hihetetlen menü - szokás szerint (Köszönjük szépen a szorgos kezeknek!!! :), melyet megelőzött egy közös poszteraláírás (a mindenki nevével ellátott drámás posztereket mindenki aláírta a csapat többi tagjának). Óriási élmény volt olvasni egymás bátorításait, visszaemlékezéseit a hét vicces, komoly és meghitt eseményeiről.

Holnap pedig utazás vissza magyar földre. Könnyes szemekkel mondunk búcsút kedves testvéreinknek és várjuk az újabb lehetőségeket, amik előttünk állnak - akár otthon, akár a világ egy másik pontján!

Szabadnap :)

A délelőtt szabadfelhasználású volt. Volt, aki aludt, amennyit nem szégyellt, sétált a városban (Sepsiszentgyörgyön vagyunk), vásárolt, uszodában volt...

12-kor találkoztunk a "bázison" (Moncáék lakása), ahol szendvicseket készítettünk az előttünk álló nap hátralevő részére, majd családi idő következett - az egység és az egymásra való odafigyelés jegyében.

Ekkor Monca elénk tárta a nap nagy lehetőségét: a beígért kirándulás helyett készen lennénk-e egy előadásra a volt iskolájában, ahonnan most futott be egy meghívás. Gyors közvélemény-kutatás következett, melynek eredményeként összeszedelőzködtünk fejünket már azon törve, hogy hogyan oldjuk meg a szálláson maradt ruhadarabok pótlását. Ahogy megérkeztünk, Monca és Gábor bementek az iskolába. Amint visszatértek, kiderült a turpisság: április elseje!!! :D

Nagyon jó volt látni a csapaton az áldozatkészséget! :)

Aztán valóságosan célba vettük Brassó - Poianát, ahol a csapat egyik fele túrázott egy nagyot, a másik fele pedig a városban töltötte el az időt.

Nagyon jól éreztük magunkat! Bár ugyanúgy elfáradtunk a nap folyamán, mint az előző napokban... :) , hálásak vagyunk a kijutott "más" időért!

Köszönjük, Atyánk, hogy minden tekintetben kényeztetsz minket!