Most hogy ezt a bejegyzést írom, annyi van hátra, hogy a bőröndömet összepakoljam és aludjak az út előtt. Hú, mi van mögöttünk!
Ma Kézdivásárhelyen volt két előadás előjegyezve. A színházteremben, a 2. előadásra 400 diákkal. Ehelyett egy "sima" teremben kaptunk helyet az 1. előadáson 25 fővel, a 2.-on pedig 3-mal. :) De Isten milyen jó! Nem értjük miért történt így, de tettük, amit kellett. A dráma mai különlegessége is meg volt: legalább két fiatalról tudunk, aki a hét folyamán már látta, de szerette volna megnézni még egyszer. Ilyet!!! :)
A délután már két csoporban telt. Míg az egyik csapat 2 istentiszteleten szolgálhatott, addig a másik a holnapi utazásra készített finom szendvicseket és ment 6-kor egy 3. istentiszteletre. Jó sűrű volt a program, de még mindig csak a következő szót találom a legalkalmasabbnak, hogy leírjam a hetet: túlcsorduló. Annyi mindent adott nekünk Isten! Szolgálni jöttünk, de többet kaptunk, mint adni tudtunk...
Este pedig az utolsó vacsora várt ránk: hihetetlen menü - szokás szerint (Köszönjük szépen a szorgos kezeknek!!! :), melyet megelőzött egy közös poszteraláírás (a mindenki nevével ellátott drámás posztereket mindenki aláírta a csapat többi tagjának). Óriási élmény volt olvasni egymás bátorításait, visszaemlékezéseit a hét vicces, komoly és meghitt eseményeiről.
Holnap pedig utazás vissza magyar földre. Könnyes szemekkel mondunk búcsút kedves testvéreinknek és várjuk az újabb lehetőségeket, amik előttünk állnak - akár otthon, akár a világ egy másik pontján!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése