Kedves imádkozó Testvérünk!
Imáidat Atyánk ma oly sokszorosan és szemmel látható módon megválaszolta, hogy most az olvasás után kérlek, állj meg és adj hálát Te is, áldd Őt, aki megmentő, újjáteremtő Úr!
2010. március 31. Csíkszereda
4 előadás
Nyílt evangelizálási lehetőség a darabot követően a színpadról, rengeteg személyes beszélgetés, 22 megtérési döntés (!!!!), még több válaszadás az élet nagy kérdéseire, ajándékba csendességnapló, valószínű tóalmási nyári táborban való részvétel...
és még sorolhatnánk a csapat személyes megtapasztalásait...
Túlcsordul bennünk a hála, hogy részesei lehetünk Isten ezen munkájának és felhasználja a képességeinket, az időnket, erőnket, amikért persze - megint csak - mind Ővé a hála. Mik is lennénk Nélküle? De Vele mire vagyunk képesek!
A mai családi időnk alapigéje a következő volt:
"Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt." (1 Kor 1:26-29)
Hát nem csodálatos... Istenünk van? :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Végre elérkezett a sokat emlegetett szerda, igen, az a bizonyos négy előadásos nap!
VálaszTörlésAmi önmagában nem rossz, sőt, egy nagyszerű lehetőségnek ígérkezik ...
csak ne kellene olyan korán kelni .... vagyis inkább, ha az előző este korábban le lehetett volna feküdni ... De sebaj, ez egy következő túlélőpróba, vesszük az akadályt!
Hajnali 4.20-kor csörög az óra, ugrás ki az ágyból, a reggelit most inkább kihagyjuk és rohanunk is Anitával személyes testőreink, Chris és Cody kíséretében a bázisra.
"Köszi, srácok, hogy ismét elkísértek minket a sötétben!"
Úgy látom, nagyjából mindenki vette az 1. akadályt, felkeltek ma reggel, az már biztos!
Srácok, büszke vagyok rátok!!
De most, irány a buszokba, hogy időben induljunk, Csíkszereda vár!
Igen, az első pár méter után már jelentősen érzékelhető szemhéjaink súlytömege ... ki képes ilyenkor győzni a gravitáció felett (2. számú akadály)? Elő a kispárnát, ha már egyszer elcsomagoltuk!
Egyszercsak valami latinos zene üti meg a fülemet. "Salvador úr, biztos Ön abban, hogy pont most akar zenélni nekünk?"
Nem lehetne ezt inkább a holnapi szabadnapunkra tartogatni? Oké, mindent a béke érdekében!
Ennél már csak a kátyus utak jobbak .... na de így felrázni az embert korán reggel?
Segítség, megadom magam, ebből aztán alvás nem lesz - 2. számú akadály legyőzve!
Végre megérkeztünk! Kipakolás, építsük akkor a nagymamát, jó?! "Én itt fogom, te ott, jaj, csak oda ne csípd az ujjamat! Ugye még jól állok egy helyben, ugye még nem ragadt le a szemem!" Kis csúsztatás és nagyi a helyére került!
"Jó, akkor kitaláljuk, hány függöny kell! Hogy is mondta Réka, 2 lyuk a nagyi felől, 3 meg kívülről, vagy pont fordítva??
Ki emlékszik az ilyesmire? Zoli, segíts!!"
...és készen lettünk!! Közben kiosztják a Nesteat, meg a szendvicset, ez most jókor jött!
Végre lehet csendességet tartani! Hú, nem is tudom, hogy bírtam ki eddig! "Köszönöm, Istenem, hogy segítettél nem beszólni senkinek és hogy megőriztél minket már eddig is!"
Mindenki keres magának egy csöndes kis helyet, már csak a lámpások keresik a megoldást villamossági problémáikra.
Kell is ez a lelki feltöltődés az előttünk álló szolgálat előtt!!
Csend vala. Mindenki elmélyülten gondolkodik a napi üzeneten egy - egy székre kuporodva és imádkozik. Valami mennyei béke hatja át a teret. Majd "bumm", egy ajtócsapódás, s mint egy templomi szentélybe rontva bukik elő egy karbantartó, s kérdezi meg az ő sajátos módján: "Na melyik konnektorról volna is akkor szó?"
Szeretném tudni, mire gondolt, amikor úgy megpillantott minket ...
(Szilvi)
Vajon ki lesz az a bizonyos Ágoston Imola? Hogy ez a nő mennyit segített már eddig is a szervezésben! Alig várom, hogy személyesen is megismerjem végre! Itt is van! Ja, tényleg, már e-mailben letegeződtünk. Hello, itt vagyunk! :) Az előadások nagyszerűen mennek, a fiatalok figyelnek, s annyira nyitottak a beszélgetésre, hogy úgy kell elküldeni őket, mert kezdenénk a következő előadást... Közben megnövekszik az öltözőnk még egy teremnyit, végre nem egymáson keresztül kell átmásznunk a Nagymama mögött. Még egy előadás, további beszélgetések. "Fiúk, lányok! Nagyon jól csináljátok, csak így tovább! Az utolsó előadást is olyan profin, mint az előző hármat!"-hangzik a bátorítás. ... És 2010. március 31-én nagy öröm van a mennyben is, mert 20 eltévedt fiatal hazaérkezett! Dicsőség Istennek!
Boldogan indulunk vissza a bázisra, de útközben nem hagyhatjuk ki a megállót a tusnádi borvíznél. Vacsora után pedig fagyival ünnepelünk egy Gedeon által választott mitnemondjakérdekeshely nemdohányzó szegletében. Huh, kicsit elfáradtunk, de no problem, holnap SZABADNAP!!! :)
(Monca)
De most, irány a buszokba, hogy időben induljunk, Csíkszereda vár!
VálaszTörlésIgen, az első pár méter után már jelentősen érzékelhető szemhéjaink súlytömege ... ki képes ilyenkor győzni a gravitáció felett (2. számú akadály)? Elő a kispárnát, ha már egyszer elcsomagoltuk!
Egyszercsak valami latinos zene üti meg a fülemet. "Salvador úr, biztos Ön abban, hogy pont most akar zenélni nekünk?"
Nem lehetne ezt inkább a holnapi szabadnapunkra tartogatni? Oké, mindent a béke érdekében!
Ennél már csak a kátyus utak jobbak .... na de így felrázni az embert korán reggel?
Segítség, megadom magam, ebből aztán alvás nem lesz - 2. számú akadály legyőzve!
Végre megérkeztünk! Kipakolás, építsük akkor a nagymamát, jó?! "Én itt fogom, te ott, jaj, csak oda ne csípd az ujjamat! Ugye még jól állok egy helyben, ugye még nem ragadt le a szemem!" Kis csúsztatás és nagyi a helyére került!
"Jó, akkor kitaláljuk, hány függöny kell! Hogy is mondta Réka, 2 lyuk a nagyi felől, 3 meg kívülről, vagy pont fordítva??
Ki emlékszik az ilyesmire? Zoli, segíts!!"
...és készen lettünk!! Közben kiosztják a Nesteat, meg a szendvicset, ez most jókor jött!
Végre lehet csendességet tartani! Hú, nem is tudom, hogy bírtam ki eddig! "Köszönöm, Istenem, hogy segítettél nem beszólni senkinek és hogy megőriztél minket már eddig is!"
Mindenki keres magának egy csöndes kis helyet, már csak a lámpások keresik a megoldást villamossági problémáikra.
Kell is ez a lelki feltöltődés az előttünk álló szolgálat előtt!!
Csend vala. Mindenki elmélyülten gondolkodik a napi üzeneten egy - egy székre kuporodva és imádkozik. Valami mennyei béke hatja át a teret. Majd "bumm", egy ajtócsapódás, s mint egy templomi szentélybe rontva bukik elő egy karbantartó, s kérdezi meg az ő sajátos módján: "Na melyik konnektorról volna is akkor szó?"
Szeretném tudni, mire gondolt, amikor úgy megpillantott minket ...
(Szilvi)
Vajon ki lesz az a bizonyos Ágoston Imola? Hogy ez a nő mennyit segített már eddig is a szervezésben! Alig várom, hogy személyesen is megismerjem végre! Itt is van! Ja, tényleg, már e-mailben letegeződtünk. Hello, itt vagyunk! :) Az előadások nagyszerűen mennek, a fiatalok figyelnek, s annyira nyitottak a beszélgetésre, hogy úgy kell elküldeni őket, mert kezdenénk a következő előadást... Közben megnövekszik az öltözőnk még egy teremnyit, végre nem egymáson keresztül kell átmásznunk a Nagymama mögött. Még egy előadás, további beszélgetések. "Fiúk, lányok! Nagyon jól csináljátok, csak így tovább! Az utolsó előadást is olyan profin, mint az előző hármat!"-hangzik a bátorítás. ... És 2010. március 31-én nagy öröm van a mennyben is, mert 20 eltévedt fiatal hazaérkezett! Dicsőség Istennek!
Boldogan indulunk vissza a bázisra, de útközben nem hagyhatjuk ki a megállót a tusnádi borvíznél. Vacsora után pedig fagyival ünnepelünk egy Gedeon által választott mitnemondjakérdekeshely nemdohányzó szegletében. Huh, kicsit elfáradtunk, de no problem, holnap SZABADNAP!!! :)
(Monca)