2010. április 2., péntek

Utolsó szolgálati nap

Most hogy ezt a bejegyzést írom, annyi van hátra, hogy a bőröndömet összepakoljam és aludjak az út előtt. Hú, mi van mögöttünk!

Ma Kézdivásárhelyen volt két előadás előjegyezve. A színházteremben, a 2. előadásra 400 diákkal. Ehelyett egy "sima" teremben kaptunk helyet az 1. előadáson 25 fővel, a 2.-on pedig 3-mal. :) De Isten milyen jó! Nem értjük miért történt így, de tettük, amit kellett. A dráma mai különlegessége is meg volt: legalább két fiatalról tudunk, aki a hét folyamán már látta, de szerette volna megnézni még egyszer. Ilyet!!! :)

A délután már két csoporban telt. Míg az egyik csapat 2 istentiszteleten szolgálhatott, addig a másik a holnapi utazásra készített finom szendvicseket és ment 6-kor egy 3. istentiszteletre. Jó sűrű volt a program, de még mindig csak a következő szót találom a legalkalmasabbnak, hogy leírjam a hetet: túlcsorduló. Annyi mindent adott nekünk Isten! Szolgálni jöttünk, de többet kaptunk, mint adni tudtunk...

Este pedig az utolsó vacsora várt ránk: hihetetlen menü - szokás szerint (Köszönjük szépen a szorgos kezeknek!!! :), melyet megelőzött egy közös poszteraláírás (a mindenki nevével ellátott drámás posztereket mindenki aláírta a csapat többi tagjának). Óriási élmény volt olvasni egymás bátorításait, visszaemlékezéseit a hét vicces, komoly és meghitt eseményeiről.

Holnap pedig utazás vissza magyar földre. Könnyes szemekkel mondunk búcsút kedves testvéreinknek és várjuk az újabb lehetőségeket, amik előttünk állnak - akár otthon, akár a világ egy másik pontján!

2010. április 1., csütörtök

Szabadnap :)

A délelőtt szabadfelhasználású volt. Volt, aki aludt, amennyit nem szégyellt, sétált a városban (Sepsiszentgyörgyön vagyunk), vásárolt, uszodában volt...

12-kor találkoztunk a "bázison" (Moncáék lakása), ahol szendvicseket készítettünk az előttünk álló nap hátralevő részére, majd családi idő következett - az egység és az egymásra való odafigyelés jegyében.

Ekkor Monca elénk tárta a nap nagy lehetőségét: a beígért kirándulás helyett készen lennénk-e egy előadásra a volt iskolájában, ahonnan most futott be egy meghívás. Gyors közvélemény-kutatás következett, melynek eredményeként összeszedelőzködtünk fejünket már azon törve, hogy hogyan oldjuk meg a szálláson maradt ruhadarabok pótlását. Ahogy megérkeztünk, Monca és Gábor bementek az iskolába. Amint visszatértek, kiderült a turpisság: április elseje!!! :D

Nagyon jó volt látni a csapaton az áldozatkészséget! :)

Aztán valóságosan célba vettük Brassó - Poianát, ahol a csapat egyik fele túrázott egy nagyot, a másik fele pedig a városban töltötte el az időt.

Nagyon jól éreztük magunkat! Bár ugyanúgy elfáradtunk a nap folyamán, mint az előző napokban... :) , hálásak vagyunk a kijutott "más" időért!

Köszönjük, Atyánk, hogy minden tekintetben kényeztetsz minket!

2010. március 31., szerda

Hála, hála, hála...

Kedves imádkozó Testvérünk!

Imáidat Atyánk ma oly sokszorosan és szemmel látható módon megválaszolta, hogy most az olvasás után kérlek, állj meg és adj hálát Te is, áldd Őt, aki megmentő, újjáteremtő Úr!

2010. március 31. Csíkszereda
4 előadás

Nyílt evangelizálási lehetőség a darabot követően a színpadról, rengeteg személyes beszélgetés, 22 megtérési döntés (!!!!), még több válaszadás az élet nagy kérdéseire, ajándékba csendességnapló, valószínű tóalmási nyári táborban való részvétel...

és még sorolhatnánk a csapat személyes megtapasztalásait...

Túlcsordul bennünk a hála, hogy részesei lehetünk Isten ezen munkájának és felhasználja a képességeinket, az időnket, erőnket, amikért persze - megint csak - mind Ővé a hála. Mik is lennénk Nélküle? De Vele mire vagyunk képesek!

A mai családi időnk alapigéje a következő volt:


"Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt." (1 Kor 1:26-29)

Hát nem csodálatos... Istenünk van? :)

2010. március 30., kedd

Fehéren - feketén

Milyen könnyű egy eldöntendő kérdésre válaszolni!
Elfogadod Jézus Krisztust, mint személyes megváltódat?



Ma -sajnos - minden válaszadó nemet mondott. De óriási hálaadás, hogy mennyien hallhatták az evangéliumot és talán életükben először elgondolkodtak Isten dolgain.



A Gábor Áron Középiskolában ismét "szaporulat" volt. A beígért 110 fő helyett 170 lett. :) Mennyei Atyánk mindent megsokasít körülöttünk ezalatt a szolgálat alatt! Az Ő dicsőségére!!!



Az egyik tanárnő miután ámulatából felocsúdott, elmondta, hogy mennyire örült, hogy olyan egyszerűen a fiatalok elé volt tárva, hogy dönteni kell.

Nem tudom, hogy mennyire mehet át a sorok között, a pici beszámolókból, hogy mekkora dolog az, ami történik!? Az embereknek szembe kell nézniük önmagukkal, azzal a képpel, ahogyan Isten látja őket. Nem kellemes dolog!

Imádkozzatok ezekért az emberekért!!!
Helyettük is köszönjük!

2010. március 29., hétfő

Öröm a Mennyben

Igen, ma az előadások után nagyon jó beszélgetések (is) voltak és 2 fiatal megtért, Krisztusra bízta az életét! Míg az első előadás előtt 15 fős nézősereggel "kecsegtettek", végül mind a két alkalommal a Puskás Tivadar Szakközépiskolában telt ház volt, többen végig állva vagy asztalokon ülve az 50 percet.

A délutáni előadás a Művészeti Líceumban (gimnáziumban) volt, ahová többen a helyi gyülekezetből is eljöttek bátorítani minket. Este pedig már finom vacsorával várt minket Monca édesanyja, meg nem hazudtolva az erdélyi vendégszeretetet és -látást. :)

Egy személyes történet - részletei:

A sok kiküldött meghívó közül a sepsiszentgyörgyi iskolák közül (kb. 10) egyedül Ravasz Erzsébet igazgatónő válaszolt - nagyon gyorsan.

A már korábban említett 15 fős "megígért közönség" egy megbízott tanárnő "munkája" volt. Amikor ezt szervezőnk megtudta, gyors intézkedésbe fogott, melynek eredménye lett a 2 előadás összesen 360 diákja (eredetileg maximum 250-300-ról volt szó).

Előadás közben - amikor Pablo a bizonyságtételét mondta éppen - odahajolva egyetértésének adott hangot. Az egyik konyhai dolgozójuknak a fia a családban történt haláleset miatt erősen el kezdett zülleni. Ekkor hívta testvére gyülekezetbe és változott meg gyökeresen az élete. Rá sem ismernek már! Sajnos személyes vizekre nem lehetett evezni ("Az igazgatónő is bűnös!"), de az evangéliumot hallotta. Imádkozzunk érte is!

2010. március 28., vasárnap

2. nap

Drága Istenem!

Ez a nap minden elképzelésünket felülmúlta! Kezdve a jó éjszakától, amit adtál nekünk, a kedves erdélyi testvéreinkkel való beszélgetéseken át egészen a bőséges étkezésekig! Túlcsordulunk szeretetedtől! Mivel is érdemelhetnénk ki? Te csak annál inkább adsz!

Igazi felkészítő a lelkünknek. Olyan jó megpihenni jelenlétedben tudva, hogy bármi is vár ránk a jövőben, Te tudtad. Talán vihar előtte csend? Mit tartogatsz nekünk holnap? Készítettél minket, megerősítettél, hitünket felszítottad, hogy bármivel is nézünk szembe, ne vegyük személyesnek, hanem szemünket Rád szegezzük. Ó, ne szégyenüljünk meg és főleg ne szégyenítsük meg a Te szent neved!

3 előadás lesz holnap. Add, hogy úgy tekintsünk minden egyes fiatalra, amint Te teszed! Nekifeszülve, céltudatosan, szelíden, de ravaszan, fentről jövő bölcsességgel szólítsuk meg őket... Mennyire vágyunk már Veled lenni, de még oly sok az aratnivaló, szükség van ránk... Érted és az emberekért...

Még egyszer köszönjük ezt a napot!

mi